Hűvösvölgyi egyesített végállomás
A 19. században megindult városiasodás következtében a főváros az Ördög-árok mentén is terjeszkedett. Tágas, kertes elegáns villákat építettek a városból kivonuló polgárok. A benépesedő Hűvösvölgy Buda egyik legrangosabb városrésze lett. A századfordulós hegyvidéki villákból még ma is több látható. Jellegzetességük a fűrészelt díszű üvegezett veranda, amely rizalitszerű tömegével egyedi hangulatú épületet formál. A népesség szaporodásával a völgy önálló életet kezdett élni úgy, hogy megtartotta fővárosi kapcsolatait. A tömegközlekedés fejlesztésekor ezért természetes volt, hogy Hűvösvölgyet is össze kell kötni a belső területekkel.
A hűvösvölgyi villamos vonalat 1900. február 28-án adták át a forgalomnak. Felsővezetékes, kettős vágányú pálya épült. Hűvösvölgyből a Belvárosba, a Városházához vitte az utasokat. A vonal hűvösvölgyi végén a hely rangjához illő, a villák díszítő stílusjegyeinek visszaköszönő, végállomási épületet emeltek.
Közel száz év elteltével a villamos végállomás, és a közelében kialakult autóbusz átszállóhely, forgalma a környező területek további népesedésével jelentősen megnőtt. A főváros vezetése felismerte, hogy a két végállomás összevonásával az átszállás biztonságosabbá tehető, a villamos- és autóbuszjáratokat össze lehet hangolni. 1996-ban határozat született a megvalósításra. A cél az volt, hogy a közelben kiépülő őrzött parkolóban hagyva a kocsit, villamossal vagy autóbusszal legyen érdemes továbbutazni. Ezzel a város belső úthálózatának zsúfoltsága is csökkenthető.
Az új végállomásnak a természet- és műemlékvédelmi követelmények betartása mellett, a hely régi hangulatát megőrizve, kellett megfelelnie a legkorszerűbb forgalomirányítási és tömegközlekedési feltételeknek.
A végállomás épületét szétbontás előtt elemenként beszámozták, hogy felújítva, az eredeti rendnek megfelelően, szerkezetében is hitelesen lehessen felállítani. A nagyszámú pótlandó, károsodott elemet a kibontott minták alapján gyártották újra. Az új utcabútorok, kandeláberek, a Hűvösvölgyi úti jelzőlámpa szintén a századforduló stílusjegyeit hordozzák. A környezet megformálásához tartozott a térburkolatok igényes kialakítása is. A végállomáson új, automatikus forgalomirányítási rendszer épült, amely összehangolja a különböző járatok érkezését és indulását. A hűvösvölgyi villamos és autóbusz végállomás úgy válhatott Budapest egyik legkorszerűbb közlekedési - és egyben első intermodális - csomópontjává, hogy a régi épületek megújulva őrizhették meg eredeti szépségüket.
A Közlekedési Vállalatok Nemzetközi Szövetsége (UITP) 2002-ben pályázatot írt ki olyan megvalósult tömegközlekedési létesítményekre, amelyek jó példaként inspirálhatják a tömegközlekedési rendszerek üzemeltetőit és hozzájárulhatnak a régiók fejlődéséhez. A BKV a Hűvösvölgyi végállomást nyújtotta be pályázatként. Az eredményhirdetésről kiadott dokumentum a legjobb hat közé sorolta a magyar pályázatot, mellyel a zsűri a világ egyik legszínvonalasabb létesítményének ítélte. A Hűvösvölgyi végállomást olyan jelentős fejlesztések mellett díjazták, mint a nyertes madridi buszvégállomás, a barcelonai jegyrendszer, a karlsruhei könnyűvasút és a kaliforniai helyi érdekű vasúti rendszer. A díj ünnepélyes átadására 2002. május 22.-én került sor Londonban.
Az összetett tervezési feladatban végzett értékes társtervezői munkájáért köszönet illeti Dr. Nagy Gergelyt, Wild Lászlót és a Főmterv Rt. munkatársait. (Fotók: Szelényi Károly)
